A DeMolen Brewery által szervezett Borefts Beer Festival Európa egyik legrangosabb sörfesztiválja.
Tavaly meghívott díszvendégként szórakoztunk, úrizáltunk, idén már dolgozni mentünk. Lehetne sokat beszélni a szervezésről, hogy mennyire profi volt, de sokkal inkább mesélünk a sörökről.
Kezdjük a mi FCKMNG sörünk kűrjének bemutatásával. Nevét egyszerűen azért kapta mert ez a sör nem mangóval, hanem barackkal készült savanyított stout. Ó igen, először felfut a szemöldök, kérdőjelek az aurában. Imádták. A vlogunkon empirikus bizonyítékokkal szolgálhatunk, hogy valódi rajongótábora alakult ki a sörnek, amit kimondottan a fesztivál 10. évfordulójára főztük.A szervezők minden hozzávalót megadtak a főzéshez; kivéve a tizediket. Mi a szaftos barackot választottuk. Érdekes volt pultban állva megfigyelni a sörre váró emberek tétova vagy mindenre elszánt rendelési gyakorlatát. Volt aki csak annyit mondott lesütött szemmel mango, please, de a csúcspont talán az: “I want two fuck!” volt.
Vettük a bátorságot és vittünk Session Lagert, Wheat Beert. Ezeknek a söröknek is masszív fogyasztói köre alakult ki: a pulttól húsz méternél távolabb nem mentek el, rendszeresen érdeklődtek, hogy áll a készletünk. Vonzerőnk érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a fesztiválra mindenki a legextrémebb söreit hozta el bemutatni magas alkoholtartalommal. Stoutok, dupla ipák, tripla quadruppelek ( jó, ilyen nincs de értitek) -van akinek ezek a műfajok megterhelőek, vagy egyszerűen nem bánja a 4.5%-os lágert inni. Mi pedig boldogan adtuk nekik.
Beszéljünk másokról is. Izgalmas volt a norvégok teljesen autentikus sörfőzési technológiával készült …ja. Elképzeltük, ahogyan a helyi gleccserpatakokon nevelkedett árpát speciális füstöléssel előkészítik, majd ivókürtből elfogyasztják. Mi rendkívül füstösnek és autentikusnak éreztük. Ott volt a blendelés nagymestere Tommie Sjefv, Mellettünk volt, és ha nálunk és náluk sem kígyózott a sor, akkor magas térdemeléssel átrohantunk és beszereztük a frissítő sourokat.
Nem hagyjuk ki a brazil csapatotl: Trilha Cervejaria. Amangós IPA! Régóta érlelődik a bizonyosság bennünk, hogy az úgynevezett makrobiotikus sörfőzés nem hülyeség- a brazilok a helyi mangóval, mi az eperrel, barackkal, cseresznyével, tárkonnyal inkább. Füstölt pirospaprikával. Is. (Még sok mindent fel lehetne sorolni.)
Talán az orosz AF Brew volt a legmenőbb idén. Mi csak egy a tételt emelnénk ki tőlük: Raspberry is my sanctuary berliner weisse. Elhomályosodott a tekintetünk.
Összedolgoztunk a Monyo Breweryvel, ami ebben az esetben azt jelentette, hogy csokor poharakkal rohangáltunk át egymáshoz, hogy ki kóstolta már LE az adott tételt. Volt aki mindezt szigorúan könyvelte is. Tudjuk Ki. A fesztivál két napig tartott, ez pont elég volt arra, hogy mindent ellenőrizzünk, mindenkivel beszéljünk akivel szerettünk volna és a közös reggelik, warm up és záró buli alatt egymás söreit fényezve mindenki megbeszélte mindenkivel aki ott volt, hogy akkor hol fogunk főzni legközelebb. Köszönjük.